Az évszakhoz képest enyhe időben, szinte hó nélküli (itt-ott maradt csak egy folt mutatóba) vasárnap délutánon gyülekeztünk a hagyománnyá vált advent negyedik hétvégéjén a gyertyagyújtásra, közös ünneplésre.
A csendes beszélgetések és a halk zene már tényleg a karácsonyt idézte. A december 23-i hétvége már tényleg csak egy karnyújtásnyira volt a fenyőillatú, gyertyás és csillagszórós ünneptől; ez a hangulaton is érződött. Ajándékok becsomagolva, jól elrejtve, a Falukarácsony kipipálva, néhány apró kiegészítőt pedig a helyi, kis karácsonyi vásárból már tényleg be lehet szerezni. Igazi ünnepvárás.

Ezt sugallta Turcsányi János alpolgármester köszöntője, a Szent Ágoston Katolikus Általános Iskola diákjainak műsora és az Őszikék Nyugdíjas Klub képviseletében Valika néni verse is. Bizakodás, hit és türelem - jól megférnek ezek a tulajdonságok a karácsony szellemiségével.
Mindhárom megmutatkozott a gyertyagyújtáson is: a makacskodó kanóc végül csak lángot fogott, a hit és bizodalom lángját. Mi pedig, akik egybegyűltünk az ünneplésre, magunkban szinte egyszerre lélegezhettünk fel: igen, meggyulladt!
Bár a fénye már csak az emlékezetünkben él, a lángja melengesse át a mindennapjainkat! Legyen egész évben minden napunk egy kicsit olyan, mint a karácsony!

Találatok: 379